Ma tovább kalandozunk a skandináv karácsonyi világban. Ez alkalommal a távoli múltba kell visszautaznunk, hogy találkozhassunk a skandináv törpékkel, manókkal, és megtudjuk, hogyan is lettek ők a karácsony kedvenc figurái.

Történetük után a jelenkor karácsonyi törpéire láthatsz példákat egészen különböző stílusokban, melyek közül - ha tetszenek - bármelyiket könnyen elkészítheted Te magad is.

A skandináv karácsonyi törpék („julenisse”-k)

A törpék, manók, koboldok, és ehhez hasonló lények mindig is fontos részei voltak a skandinávok életének. Dániában is messzebbre nyúlik vissza az ő történetük, mint például a kereszténységé.

A karácsonyi törpe az ősi manók rokona. A manó, törpe (dánul és norvégul is "nisse", a svédeknél "tomte") általában mindig is egy jólelkű kis lény volt, aki segítette az embereket a mindennapokon, például vigyázott a háziállatokra, a szarvasmarhákra, de különösen a lovakra, amely a kedvenc állata volt. Fizetsége a szolgálatáért karácsonykor egy nagy tál „grød” volt vajjal a közepén. (A "grød” olyan, mint a mi tejberizsünk, "risengrød-nek is nevezik.) Ez lett a „julegrød”, a karácsonyi tejberizs, amit a törpék imádtak. Az emberek úgy hitték, hogyha megvendégelik a törpéket kedvenc ételükkel, akkor azzal megalapozzák a következő évre a szerencséjüket.
Jólelkűségük mellett a törpék imádtak viccelni, különböző csínytevésekben részt venni. Különböző állatok képében is meg tudtak jelenni, belebújtak például egy borjú bőrébe, és úgy tréfálták meg az embereket. Sőt, ha úgy érezték, az emberek nem megfelelően bánnak velük, alaposan megleckéztették őket, és kifejezetten undokok voltak, és még az is előfordulhatott, hogy mérgükben világgá mentek. Régen úgy tartotta a mondás, hogy ha a faluból, a farmról eltűnt, elment egy törpe, akkor az magával vitte a szerencsét is, és már semmi sem lesz olyan jó, mint azelőtt volt. Azonban, ha az emberek jól bántak velük, és mindig adtak nekik tejberizst, akkor jó barátok voltak. A háziállatokkal való foglalatoskodás mellett a törpék szerettek kártyázni és pipázni is.

Az egyház persze nem nézte jó szemmel a „törpehitet”, és a törpékre, mint valami ördögi lényekre tekintett.

Az első írásos emlék a régi korok törpéinek kinézetéről Mattias Moth 1700 körül megjelent dán nyelvszótárából való, amelyben a szerző így írja le a „nisse”-ket, vagyis a törpéket: egy fiú képében megjelenő, piros sapkás kísértet.

Johan Thomas Lundbye festő volt az, aki először megrajzolta a törpéket abban a formában, ahogyan ma tekintünk rájuk: amolyan mesebeli törpekinézetű emberke, hosszú szakállal és piros, csúcsos sapkával.


Sokáig a törpét csak fiúként ábrázolták. Az első lány törpe 1858-ban született, és ezután már nem kellett sokat várni a baba/gyerektörpék megszületésére sem. Ma már egyaránt elterjedtek és kedveltek a nagyon öreg, szakállas és a gyerektörpék is. Manapság is, akárcsak régen, a törpék ruhájának két legjellemzőbb színe a szürke és a piros (bordó). Szürke nadrágban (vagy szoknyában) és pulcsiban vannak, piros a sapkájuk és a zoknijuk (vagy harisnyájuk), és fekete fapapucsot viselnek - épp úgy, mint a parasztgazdák a régi időkben.


1836 telén Constantin Hansens, dán festő római otthonában karácsonyi bulit tartott. Ez alkalomból mindenféle papírból kivágott, különböző jelenetek közben ábrázolt törpékkel díszítette fel lakását. (Talán emlékszel még, a cikksorozat 6. részében volt szó a „Klippeark”-ról, olyanokról van szó most is.) Ez az első olyan alkalom, hogy az ember törpés dekorációt készített speciálisan azért, mert karácsony volt. És ebben az értelemben Constantin Hansens a karácsonyi törpék szülőatyja. Ettől fogva vált a karácsony szerves részévé a törpe. A karácsonyi törpe kivételes a többi törpe közül abból a szempontból is, hogy csak neki lehetett családja, tehát van törpefeleség, törpeférj és törpegyerekek. Az átlag, vidéki földeken élő törpe mindig egyedülálló.

A karácsonyi törpék manapság is hasznosak, mind pedagógiai, mind gazdasági szempontból, ha lehet így fogalmazni. Történetek, mesék, énekek, színdarabok főszereplői, a gyerekek imádják őket, nem csoda, hisz szerintük ők hozzák az ajándékokat (de legalábbis a Télapó segítői), mindig vidámak, tréfásak és viccelődnek a felnőttekkel. Gazdaságilag emiatt persze minden formában eladhatóak, szóval a törpe egy biztos befektetés.


És akkor most következzenek a különböző, általad is elkészíthető törpék, manók.

---

Julenisse parádé az asztalon

A következő ötlet letisztultsága, egyszerűsége, színei miatt egy tipikus skandináv karácsonyi törpe ötlet, melyet azonban akár sokkal színesebb, díszesebb, trendibb formában is elkészíthetsz, ha ahhoz van kedved, vagy az illene jobban a Te enteriőrödbe. Természetesen a skandinávok is szeretik követni a divatot, a trendeket, de a karácsony a legtöbb családban a hagyományokra épül, így ott nagyobb valószínűséggel bukkannának fel a most következő manók a most következő színekben, mint mondjuk lilában, pinkben, vagy türkiz-, netán farmerkékben (tisztelet a kivételnek persze).