Minden hónapban izgatottan várom a H.O.M.E. magazin megjelenését. Nem, nem azért mert ilyenkor nyakamba veszem a várost, és utánfutóval húzom magam után a méregdrága dizájnerbútorokat, hanem egy sokkal fontosabb okból. Egész egyszerűen, mert álmodozni jó dolog. Valóban, talán a többi lakberendezési magazinban több olyan ötlet kap helyet a sok oldalas tippek-trükkök rovatok hasábjain, amelyek az átlagember pénztárcájához szabva, és lehetőségeit felmérve kínálnak módszereket az igényes, stílusos otthon megvalósulásához. A H.O.M.E. azonban azért lehet mégis az ilyen témájú kiadványok non plus ultrája, mert egész újszerűen tálal olyan ötleteket, amelyeket egy kis empatikus képességgel a saját életterünkre is könnyedén levetíthetünk.

A szeptember-októberi számot Osvárt Judit főszerkesztő kifejezetten a székeknek szentelte. Az 50.oldalon kezdődő fotósorozat azt a - szerintem nagyon is elgondolkodtató - kérdést feszegeti, hogy vajon van-e a bútorainknak személyisége, és ha igen, akkor megfelelő társsal osztjuk-e meg otthonunkat?
De akár tovább is mehetünk! Harmonikus-e a párkapcsolatunk velük, vagy jelen esetben a székünkkel? Összeillünk-e egyáltalán, vagy ideje új partner után nézni amolyan vásárlásnak álcázott rapid-randik során? De ki választ kit, a bútor minket vagy mi őt?

Vagy persze kínálkozik egy másik lehetőség is, amikor is nem cseréljük le a régi, ellaposodott kapcsolatot székünkkel valami újra és fiatalabbra, hanem dolgozunk, teperünk kicsit az ismételten tökéletes összhangért. Mi az utóbbit választottuk, és adtunk még egy esélyt!

Jelen esetben azonban mi vagyunk a domináns fél, ezt bármelyik párkapcsolati tanácsadó elismerné, így székünknek kell változnia és bizonyítania!