Emlékszem gyerekkoromban annyi mindent gyűjtöttünk. Mindenféle lim-lomot. Ezek közé tartoztak például a különlegesebb sörös, kólás dobozok, amik a szekrény tetején alkottak tornyot, sőt ezeknek a dobozoknak a fém kinyitója is aranyat ért, hiszen ezekből sokat összefűzve vagány láncokat készítettünk, és persze a különböző kupakok sem kerülhettek a szemétbe.

Ma már ugyan több a műanyag, vagy a fém dobozos kiszerelés, akkoriban azonban még leginkább az üveges üdítők és sörök sorakoztak a közértek polcain. Bármerre jártunk az utcán, a parkban, sörös vagy kólás kupakok biztos, hogy mindig szanaszét hevertek a földön. És, ha az nem volt a sörnyitó által túlzottan meghajlítva, akkor bizony nagy kincs volt, így azonnal fel is kellett szednünk! De egy-egy otthoni vendégség alatt is igyekeztünk gondosan figyelni arra, hogy a felnőttek óvatosan nyissák ki az üvegeket, vigyázva arra, hogy a kupakok lehetőleg épek maradjanak.


Ha már százszámra összegyűltek ezek a különböző, színes, recés kis fémkorongok, akkor nekiláttunk az újrahasznosításuknak! Az alkohol, és üdítő szagától bűzlő, illatozó (ki-ki döntse el) kupakok a lavórban kezdték új életüket, majd az alapos átmosás után a cigányfúró áldozataivá váltak. Közepüket kilyukasztottuk, és kalapgumira vagy zsinórra fűzve trendi nyakláncokat, karkötőket, vagy a farmerunk oldalán lógó nem is tudom, miket készítettünk belőlük. Szintén lyukasztott formában felhasználtuk még őket - egy vastag drótra fűzve -  csörgők készítésére is. Aztán jókat lehetett játszani is velük: színenként szétválogatva, vagy lefestve kitűnő dáma, sakk, malom bábuk voltak.

Húsz év elteltével újra a kupakokra szegezem tekintetemet.
Igaz, most csak e fényképek láttán, mindenesetre a retro érzés hatalmába kerített! Ez a retro érzés pedig keveredik a jelennel, a jelen technikával! Húsz éve még nem a cd-k, hanem a kazetták sorakoztak polcainkon, ma pedig már mindenünket, zenéinket, filmjeinket, adatainkat, fényképeinket, dokumentumainkat cd vagy dvd lemezeken tároljuk. Ez pedig azzal jár, hogy olykor-olykor a cd vagy dvd írás során számítógépünk nem ugyanazt gondolja, mint mi, talán épp nincs kedve azokat a fotókat, vagy azokat a dalokat kiírni adathordozónkra, és ilyen-olyan hibára hivatkozva kilöki magából olcsó, vagy drága, mínuszos vagy pluszos, egyszer használatos, vagy újraírható cd-nket. Biztos Te is jártál már így, talán már a számát se tudod a sok kidobott, szépen fénylő, középen lyukas lemeznek. Nos, ezután ne dobd ki a már - rendeltetésszerűen - használhatatlan darabokat, mert jók lesznek azok még óralapnak!

Azt el kell ismerni, hogy ma már leginkább a műanyag kupakok "színesítik" környezetünket, azért még nem olyan nehéz üveges sört, vagy üdítőt kapni, mint mondjuk egy új magnószalagot. Vannak olyan, kisebb-nagyobb üzletek, ahol be tudsz szerezni fém kupakos üveget, sőt manapság már a cd-ért sem kell messzebbre menned, mivel a legtöbb közértben hozzájuthatsz, így egy füst alatt azt is megveheted. S, ha van kupakod, van cd-d, akkor megvan van a lehetőséged az alábbi ötlet megvalósítására, melyhez a kupakokon és a lemezen kívül, ragasztópisztolyra, óraszerkezetre, papírra és ceruzára lesz csupán szükséged!

Óra minden háztartásban elkel, van is, persze a kinézete, stílusa nyilván a házigazda ízlését tükrözi. Nos, ha ismersz bárkit, aki fogékony az átlagostól eltérő, nem mindennapi dolgokra, s szereti is az ilyen megoldásokat bevinni az otthonába, ne tétlenkedj, hanem készíts Neki egy kupakos faliórát!

Az ötlet jópofa, a kivitelezése roppant egyszerű, könnyen személyre szabható, a végeredmény retro és high-tech egyszerre.