"Cím: "Glamúr és csillogás"
Koncepció: Kifejezetten csajos enteriőrrészlet, amely kissé budoár hangulatot sugall, egyben szuper trendi a kiegészítőiben.
Színek: lilák, arany + tetszőleges harmadik szín
Kötelező darabok: tükör, asztal, doboz, 4 db üvegpalack, nyaklánc, pénztárca
Választható darabok: tetszőleges
Előkészület: fél óra
Fotózás kezdete: szerda, 16.00
Fotózás vége: szerda, 18.00
Grafikai leadás: 2 nap múlva
Oldal: 1 oldal, A/5
Fotók: 1 totál, A/5-ös megjelenésre, 4-5 részletfotó közeli vágással, glossy stílusban"

Bár ez itt most nagyon összeszedettnek tűnik első blikkre, valójában örülünk, ha a fotózás előtt összeállnak valahogy a paraméterek, na nem papíron, legalább a fejünkben. Bevallom őszintén, amikor  elkezdtünk ezen az anyagon gondolkodni munkatársaimmal (egyik dekoratőrünkkel és a másik szerkesztő kollégával) nem igazán láttam magam előtt, miként is fog kinézni a végeredmény. Pláne azok után, amikor realizálódott, hogy ezt nekem kellene stílusszakértenem, amikor személyes ízlésem - köszönhetően férfi mivoltomnak -, teljesen más. Sokkal inkább hozzám passzolónak érzem a letisztult, minimál stílusú darabokat mind a lakberendezésben, mind az öltözködésben.

Adva volt tehát kilenc mintadarab, amelynek feltétlenül szerepelni kellett az oldalon. Stílusukban azonban ezek meglehetősen különböztek, így a fotósunknak is az volt a véleménye, hogy olyan beállítást készítsünk, amely bár részleteiben eklektikus, azonban egészében mégis homogén vizuális képet mutat. A helyszín adva volt, fehér falak, fehér IKEA-s kanapéval. Hogy tartani tudjuk a függőleges kompozíciót elé toltuk az asztalt, és arra pakoltuk rá a mintákat. E mögé tapétacsíkként lila filcanyag került a falra, ennek közepébe egy XVI. Lajos korabeli ihletettségű, barokkmintás szalag. Szerettem volna egy olyan képkeretet, amely összeköti a falrész simaságát a minta textúrázottságával. A választás így egy Coin Casa óarany képkeretre esett, amelybe egy cipőterv képe került Manolo Blahnik-tól.

A kanapéra természetes volt, hogy ráteszünk egy magazint (itt a Marie Claire-t), rajta egy Escada napszemüveget. A kanapé támláját kisebb-nagyobb képekkel raktuk tele, a sarokba került a tükör, mivel fontos volt, hogy itt tudtuk csak fehér falfelületre irányítani, hogy ne legyen benne a szoba  be nem rendezett része. Természetes volt, hogy a lila, arany és fehér színek mellet szerettem volna még valamit, amire a figyelem rögtön ráirányul, ezért beraktunk a kanapé karfájára egy IKEA-s műnövényt, amelynek tojásfehér  fémkaspójára lila szaténszalagból kötöttem masnit.

Amikor ezek után fotósunk megcsinálta az első tesztképeket, rögtön szemet szúrtak a hiányosságok.  Túl sok volt a fehér, üres felület, túl határozottak az egyes tárgyak által kijelölt perspektívavonalak, illetve az asztal alatti rész telejesen fekete volt, nem tudtuk kivilágítani. Kapásból eszembe jutott így három dolog. Egyrészt, volt egy párna, amivel már régen kerülgettük egymást. Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem is voltam elragadtatva tőle.  Gondoltam, tegyünk egy próbát, hátha! Mintha ide tervezték volna, tökéletesen harmonizált a filc színével. Eszembe jutott, hogy az irodai ablakomban álló lámpa is szóba jöhetne ide  -amely egyébként már szerepelt a TV-ben is, ezután ajándékozta nekem egy nagyon kedves designer-barátom. A lámpa apró mintája feloldotta a tükör átlóinak és afal merőlegeseinek disszonanciáját. A sötétség kivédésére még eszembe jutott, hogy jelen dekoartőrünk tavaszi tervezéseiből maradt még egy doboz, amely színben és mintában mintha ide készült volna. Az ablakomban sorakozó divatlapok most jó szolgálatot tettek, mint helykitöltők, valamint egy-két tekercs anyag volt a végső lyuktömítő.

Kolléganőnk az alapvetően natúr színű IKEA-s asztalt lila hobbifestékkel alapozta, majd lila, orgona és arany hobbifestékkel festett be három darab virágalakú hungarocell sablonformát, amellyel mintát nyomott az asztalra. Az üvegek szintúgy hobbifestékkel vannak alapozva (a kicsinek a teteje is), egyébként porcelánkontúrral, decoupage-zsal és dekorkaviccsal vannak díszítve.

Látjuk, hogy az alapvetően két különböző stílus (romantikus és török) mennyire jól megfér egymás mellett, ha a színek kohéziója megteremti az összhatást. Az üveg nyakát be is repeszthetjük, egyébként mindkettőt porcelánkontúrral díszítettük.