Egy igazi háziasszonynak – aki szeret főzni – minden bizonnyal a konyha az egyik kedvenc helyisége a lakásban. És, ha ez így van, ott bizony mindennek klappolnia kell. Fontos, hogy minden kéznél legyen, mindennek meglegyen a maga helye. Így például a főzéshez elengedhetetlen fűszereknek is!

Én – még – nem tartom magam az igazi háziasszonynak, bár természetesen törekszek azzá válni. Főzni szeretek, a konyhában lenni szintén. Fűszereim vannak, használni is szeretem őket, de valami mindig hiányzott. A megfelelő hely a számukra. Fűszertartó kis polcokat, üvegcséket ugyan többfélét is kapni a vasedényekben, konyhafelszerelés üzletekben, én valahogy mégsem találtam meg sosem a megfelelőt. Olyan fűszeres polcra vágytam, amelyre az összes fűszeremet, egyforma üvegekben kitehetem. De ilyet sehol nem kaptam. Vagy a polc volt kicsi, vagy az üvegekből volt kevés, vagy uram bocsá’ nem is tetszettek azok, amiket láttam. Így rájöttem, hogy bizony készen sosem fogok olyan fűszertartó polcba botlani egyetlen boltban sem, amilyet megálmodtam. Éppen ezért megálmodtam egy saját polcot, mert tudtam, hogy nincs más hátra, házilag kell barkácsolnom egyet.

Azt már nagyon régen elhatároztam, hogy, ha egyszer lesz saját konyhám, háztartásom, akkor kis, csatos üvegekben fogom tárolni a fűszereimet, ezért már sok évvel ezelőtt, szépen, apránként megvásároltam egy csomó, ilyen kis üveget. Sokáig csak egy doboz lakói voltak, még akkor is, amikor pedig már elkezdtem vezetni a saját (és kis Családom) háztartását. Néhány hónapja azonban már megelégeltem, hogy a fűszeres tasakok egy zsúfolásig teletömött fagyis dobozból potyognak ki folyton, és a tettek mezejére léptem.

Először is összeírtam, hogy milyen fűszereim vannak, hány üvegcsém van, és mit, miben szeretnék tárolni, majd ez alapján megterveztem a saját polcomat. Rajzoltam egy vázlatot, ami ilyen lett. Az én finom fűszereimnek tervezett polc. Hat szintes, legalul a legmélyebb polc néhány nagyobb, fadugós üvegnek, fölötte egy kicsit keskenyebb, egyéb fűszertárolóknak, majd négy még keskenyebb polc a csatos üvegeknek.

Eredendően úgy volt, hogy az én ezermester Apukám fog segíteni a barkácsolásban, de végül egy nagyon kedves, ezermester ismerősöm volt a segítségemre. A munka első felét nem örökítettem meg képekben, így arról csak néhány mondatban írok. Az a része tulajdonképpen a barkácsolás volt. A rajz alapján sablonokat készítettem kartonból, majd 12 mm vastag rétegelt falemezből, dekopírfűrésszel kivágtuk a polc elemeit, amiket aztán alaposan megcsiszoltam. Ezután az előkészítés után csavarozással állítottunk össze a polcot. A polc hátoldalának egy vékony, furnérlapot szögeltünk fel, amin rögtön ki is fúrtuk a majdani felfüggesztéshez a lyukakat. A csavaroknak süllyesztett lyukakat fúrtunk, azért, hogy aztán fagittel teljesen sima felületet tudjak kialakítani, és a csavarok ne látszódjanak. (A Trilak, Trinát Mestertapaszát használtam, amit egy fa spatulával kentem fel.) A tapasz száradása után újból átcsiszoltam a felületet, majd nekiláttam immár a munka igazi hobbi részének.

Végülis ez sült ki a dolgoból, íme tehát a végeredmény!

Ezzel persze még nincs vége a cikknek, hiszen még adós vagyok a készítés további lépéseinek a leírásával.

Tehát: a polcot krémszínű festéksprayvel lefújtam, száradás után pedig fűszernövényeket ábrázoló, szalvétából kivágott kis képeket dekopázsoltam fel a polc két oldalára. 

Talán ismerősek ezek a minták... Igen, ugyanilyeneket használtam a fűszerfeliratos kövekhez is.

A dekopázsolás után egy szivaccsal narancssárga hobbi festéket pamacsoltam a minták köré, a polcok éleire, valamint az egész fűszerpolc tetejére és aljára. (Azért narancssárgát, mert nálunk narancssárga a fal, ezért az illett a konyhába. Teljesen narancssárgára nem szerettem volna, az volt a célom, hogy a falból láthatóan kiemelkedjen a polc. Ezért választottam a világos, semleges, krémszínű alapot, amit aztán a narancssárga pamacsolással viszont kicsit hangsúlyosabbá tettem.) Az utolsó lépés magán a polcon a lakkozás volt. Hobbi lakkal két rétegben kentem át az egész felületet.

A polc tehát már elkészült, sőt fel is került a helyére, már csak a tartalom hiányzott! Végre elővehettem sok-sok kis csatos üvegemet, és megtölthettem őket a fűszerekkel. Bár most kicsit előre szaladtam, mert e két lépés között azért még feliratokat is készítettem az üvegekre, nem csak azért, hogy, ha netán nem ismerném fel valamelyiket az illatáról, tudjam, mi van benne, hanem azért is, mert úgy gondoltam, így sokkal mutatósabbak lesznek. 

A nagyobb, fadugós üvegeknek és a kicsi csatosoknak is ugyanazzal a technikával készítettem el a feliratot: üvegfestéssel. Hogy pontosan hogyan, azt azonban most lépésről-lépésre is be tudom mutatni, néhány üvegcsét ugyanis utólag vettem még és festettem meg, mert az alapkészletem kevésnek bizonyult.

A fűszeres üvegcsékhez igazán kevés hozzávalóra van szükség: 

magára az üvegre, szatináló masszára, üvegfesték kontúrra,egy pamacsoló szivacsra és gyurmaradírra.

Amikor mindent előkészítettem, tettem még egy kis kitérőt a számítógép felé. Word-ben ugyanis megírtam előre a fűszerfeliratokat, kinyomtattam, és kivágtam, mindezt azért, hogy segítsen abban, hogy biztosan jó helyre kerüljenek a feliratok. A kivágott papírdarabokat azután gyurmaragaccsal beragasztottam az üveg belsejébe...

...nézd csak, így csináltam! A papír négy sarkára nyomtam apró kis kék golyócskákat, amikkel jól odanyomtam a feliratot az üveg falához.

Ezután megfestettem a keretet üvegfesték kontúrral. Én a réz színűt használtam, de Te természetesen választhatsz mást is.

Amikor a kontúrfesték megszáradt, jöhetett a szatináló massza felpamacsolása. Ez először teljesen tejfehér, ne ijedj meg, száradás közben kezd majd elhalványulni, és mattá válni.

Amikor már a szatináló massza is megszáradt, akkor vettem újra a kezembe a kontúrfestéket, amivel megírtam a feliratot. (Ebben még továbbra is segítségemre volt a halványan átütő nyomtatás.) Illetve bocsánat! Nem teljesen igaz, ahogy leírtam, de vedd úgy, hogy Neked ÍGY kell csinálnod! Én ugyanis nem voltam elég türelmes, és nem vártam meg a szatináló massza teljes száradását (ez abból is látszik, hogy még kicsit fehér), és már úgy elkezdtem írni a betűket. Ha lehet, Te azonban úgy csináld, hogy türelmesen kivárod, amíg a szatinálómassza teljesen száraz lesz.

És, ha türelmes vagy, ilyen szépen megszárad, kivilágosodik a szatináló massza, és így néz ki rajta a felirat. A munka után természetesen vedd ki a papírt az üvegből, és figyelj arra, hogy egyetlen gyurmaragacs se maradjon benne. Öblítsd el, töröld szárazra az üvegeket, és máris megtöltheted őket.

Szépen, rendben sorakoznak a kis feliratos üvegek. Minden kéznél van, a főzés is sokkal könnyebb és élvezetesebb már így.

Fontos, hogy az üvegeket alaposan mosd el, por- és zsírmentesítsd és töröld szárazra, mielőtt megkezded a velük való munkát! És, persze, ahogy az előbb is írtam, a fűszerekkel való megtöltés előtt is tisztítsd meg azokat, azonban vigyázz, mert a feliratok az erős súrolást már nem bírják ki, csak az óvatos mosogatást. 

Ötlet, dizájn és szöveg: Laukó Brigi