Rovatunk mai részében pontot teszünk az esküvővel kapcsolatos tudásunk, ismereteink végére – Esküvői 1x1-ünket még néhány szokás, babona leírásával bővítjük, és ezzel lezárjuk. Ezután egy, nem a hagyományos kártya alakú meghívó készítését mutatjuk be lépésről-lépésre.

Lássuk tehát, mi kap helyet még utoljára, Esküvői 1x1-ünkben: a rozmaring, a pénz, a csokor, a gólya például! De mi is a jelentőségük, a szimbólumuk, a történetük ezeknek a dolgoknak? Kezdjük a rozmaringgal! A rozmaring a hűség jelképe a házasságban. Ennek teljesülése érdekében szokás a vőlegény kabátjára tűzni, a menyasszonynak pedig a koszorújába fonni e virágból egy szálat. Egy újdonsult menyecske többféleképpen is bebizonyíthatja urának és családjának, hogy milyen gondos, takaros háziasszony válik majd belőle. Esküvői 1x1-ünkben több példát is írtunk erre, de álljon itt még egy lehetőség: a fillérek gyűjtése! Régen a menyasszony az esküvői cipőjébe filléreket gyűjtött, ezzel bizonyítva takarékosságát, s reményét a házasság sikerében. A fillérek gyűjtése azonban más szempontból is jelentőségteljes volt a régi időkben. A lányok azért gyűjtötték a filléreket, hogy menyasszonyként maguk vehessék meg esküvői cipőjüket. Minél szebb cipőt tudott venni egy menyasszony, annál inkább tanúbizonyságát adta, hogy takarékos és jó asszony lesz. És van még valami, ami a pénzhez kötődik: az ezüst érme a cipőben! Ha pénzdarabot rejtenek a menyasszony cipőjébe, a babona szerint az gazdagságot hoz a friss házasságba! A pénz azonban nem minden! Talán megmutatja, milyen takaros az asszonyka, de azt nem, hogy ki az úr a háznál! Ezt szem előtt tartandó, a férfiak között régen szokás volt rácsapni az asszonyra, hogy az nehogy elfelejtse, a férfi az Úr a háznál! A menyasszonyi csokorról, a csokordobásról már cikksorozatunk elején esett szó, arról azonban nem, hogy, ha az ifjú pár valamelyik tagjának, valamelyik szülője az esküvőt már nem élhette meg, a menyasszonyi csokrot az esküvőt követő napon a sírra szokták helyezni. Esküvői tudástárunkat egy olyan esemény körüli babonával zárjuk, amely a régi időkben általában rövid időn belül követte a lakodalmat, ez nem más, mint a gyermekáldás! Ki ne ismerné a történetet a gólyáról, amely már puszta jelenlétével "garantálja" a gyermekáldást abban a házban, amelynek tetején (kéményén) tanyát vert? Sajnos a gólya megrendelésre nem dolgozik, ezért terjedt el vidéken az a szokás, hogy babakocsit tesznek a ház tetejére. Így mindenki tudhatja, hogy e házban gyermeket várnak a közeljövőben. Hozzátenném, hogy például Hollandiában nagy divatja van a kisbabák érkezésére felhívni a környéken élők figyelmét. Ha valahová baba születik, akkor a nemétől függően rózsaszín vagy kék girlandokkal, képekkel, lufikkal díszítik fel a házak, lakások bejáratát, sőt, nem ritka, hogy az is látszik, ahogyan egy gólya épp berepül az ablakon! (Ehhez persze direkt, erre a célra árulnak „fél” gólyákat, amik az ablakra rögzíthetők, és kívülről nézve, elsétálva egy ilyen ablak mellett, nagyon jópofa látványt nyújtanak.)

Esküvői 1x1-ünk lezárásaként hadd hívjam fel figyelmeteket a Yabo Kihívás bloggal közösen indított kihívásunkra, melynek részleteit IDE kattintva is elolvashatjátok, illetve a Yabo oldalán is megtaláljátok!

És, akkor következzen a beígért meghívó, amelyhez ma nem lesz szükség különböző papírokra, annál inkább egy kémcsőre!

A papírok után a kis gyöngy virágok "sorozatgyártásának" kezdtem neki. Ehhez a képen látható módon 8 szem 4 mm-es teklagyöngyből megfűztem egy kör alakot, majd a kapott két drótszál egyikére felfűztem a nagyobb, 6 mm-es gyöngyöt, és a drótvégeket a kör alak gyöngyeibe visszafűzve dolgoztam el. A felesleget csípőfogóval vágtam le, szorosan a gyöngyökhöz közel.

Már majdnem kész!

Amikor minden gyöngyvirág elkészült, összetekertem a papírokat, és belehelyeztem a kémcsövekbe, amiket pici parafadugókkal zártam le. Az organzaszalagokból (merthogy végül a szaténszalagok helyett ezekre esett a választás) egy-egy pici darabot levágtam, éppen csak annyit, amekkora körbeérte a kémcsövet. Ugyanekkora darabot vágtam le a kétoldalú ragasztószalagból is, és előbb annak az egyik védőpapírját eltávolítva azt ragasztottam fel a kémcsőre, majd a másik védőpapír lehúzása után a ragasztóba tekertem a kis organzaszalagot. Ezután következett a masni "sorozatgyártás". Minden olyan kémcsőre, amibe a krémszínű pausz került, egy picit sötétebb, míg ezzel ellentétesen, a sárgás pauszos kémcsövegkre egy világosabb, krémszínű szalagot rögzítettem.

A masnikat egyenként, ragasztópisztollyal a helyükre ragasztottam, majd mindegyik masni közepébe egy gyöngy virágot erősítettem (szintén ragasztópisztollyal). Ezzel tulajdonképpen el is készültek a meghívók!

Postai kiküldésre ugyan ez a fajta meghívó nem alkalmas, ám, ha valaki személyesen szeretné átadni meghívóit a Vendégeinek, annak jó ötlet lehet! Mutatós, elegáns és egyáltalán nem bonyolult és időigényes elkészíteni. (Már, ha csak kb. 30-at kell belőle "legyártani", mint ahogy nekem kellett.)

Alapanyagok, kellékek:
-üveg kémcső, és beleillő parafadugó,
-4 mm-es és 6 mm-es fehér teklagyöngyök (1 virághoz 8 db kicsi és 1 db nagy gyöngy kell),
-gyöngyfűző drót,
-pausz (transzparens) papír,
-7 mm-es organzaszalag (1 kémcsőhöz 26 cm kell),

-kétoldalú ragasztószalag (olyan széles, amilyen széles szalaggal dolgozunk),
-olló,
-saroklyukasztó,
-papírvágó,
-ragasztópisztoly,
-csípőfogó

Ötlet és kivitelezés: Laukó Brigi