Játék az élet. Mondhatjuk azt, hogy az ember minden korban szívesen játszott, és játszik ma is. A gyermekek és a felnőttek életében a játéknak fontos szerepet tulajdoníthatunk, csak másként. A különböző történelmi korokban más-más játékot játszottak, másként ítélték meg célját, hasznát, más volt a felhasználási köre, önmagában mást és mással játszottak. A pszichológia modern történetében sem kerülte a kutatók érdeklődését a játék témája.


A kutatók szerint, a játék történetében már ősközösségekben és az ókorban is találhatunk utánzó játékra utaló nyomokat, amik a felnőtt létre készítettek fel. A görög kultúrában már egyértelműen megmutatkozott a játék és a kultúra kapcsolata. Korán felismerték a játék hasznosságát a nevelésben. Bár Platón szerint a játék csak a gyermekkor sajátossága, és a későbbi munkára készít elő, Cicero továbblépett. A játék az egész élet része, funkciója a napi problémák kikapcsolása.. Quintilianus volt az első, aki konkrét didaktikai elvként alkalmazta a játékos tanítást.


A spártai kultúrához hasonlóan a korai feudalizmusban is a játék a harcra felkészülés egyik eszköze volt. Comenius hirdette meg elsőként, hogy a munka és a játék egyenértékű fogalmak, a játékélmény az élet megéléséhez segít hozzá. Épp ezért a tanulásnak nem segédeszköze, hanem alapeleme, kibontakoztatója.
A reformpedagógia és ezzel az alternatív iskolatípusok megjelenése változást hozott a játék megítélésében is. A reformpedagógiában fontos szerepet tulajdonítottak a játéknak, ebben legfőképp pszichológiai megfontolások működtek közre.
Mindezekben közös, hogy a játék sajátos gyermeki tanulás. Minden tevékenység örömteli játék is egyben, önkifejező, a szabad gyakorlás egy formája, a spontaneitás kibontakoztatásának eszköze, amely a felnőtti élet, a munka előgyakorlata.


A játéknak sokféle aspektusa van. Az ókori és középkori elképzelések visszaköszönnek a XIX-XX. századi megítélésekben is, és számos elmélet született és születik manapság is. Sokféle tevékenységet nevezünk játéknak, így a különböző elméletek jó magyarázatot adhatnak más és más játékra nézve. A különböző játékformák között egységesen jellemző azonban, hogy leginkább azokat a viselkedéseket címkézzük játéknak, amelyek a külső szemlélő számára a játékos ellenőrzése alá esőnek tűnnek, melyek azonban láthatóan nem egy ésszerűen megalkotott, valóságos cél által vezérelt terv következményei. A játékot és a „reális” viselkedést a tökéletlenség különbözteti meg: a játék csak imitálja a valós viselkedést. A játék intenzív örömszerzés tetszés szerint megismételhető.
A történelem folyamán a játék eszközei, formái, tárgyai intenzív fejlődésen mentek keresztül. A technika fejlődésével a modern kor vívmányaként mára a különböző számítógépes-tévés-videójátékos és szerencsejátékos korszakunkat éljük. Sokunknak a játék szenvedélyévé válik…Hol a határ?
Összességében elmondhatjuk, hogy a játék egész életünkön át, az élet szinte minden területén jelen lehet. Egyéni döntés eredménye, hogy ki mennyire engedi be az életébe és milyen céllal milyen játékot használ.