Gyanúsan kezdett az eddigi krémesen fehér árnyalat rózsaszínessé válni. Hiába kavargattam, csak egyre rosszabb lett. Ízre sem volt túl finom, de úgy gondoltam, egy-két óra pihenés a hűtőben az eredmény szempontjából sokat segíthet. Nos, nem hogy nem lendített semmit az ízén, őszíntén szólva az állaga sem volt túl bizalomgerjesztő már. Se baj, a spagettiit legalább nem szúrtam el (bár most elolvasva Kriszta könyvét, ott is elkövettem a legalapvetőbb hibát).

Ha nem jöttek volna rá a fentiekben, pannacotta-t készítettem a barátaimnak, akiket vacsorára vártam. Délután azonban rájöttem, hogy elfogyott a vaníliaaroma. Leugrottam a ház melletti boltba venni, azonban csak vilmoskörte aroma volt készleten. Úgy gondoltam, végül is a szintagma másik része (aroma) egyezik, biztos nem annyira különböző ízre sem. Hát tévedtem. Míg én bort töltöttem, barátaim hősiesen nekiláttak a desszerthez. Egy-egy ideg néha összerándult arcukon, bár ezt én a szokatlan új íznek tulajdonítottam. Én is megkóstoltam, és azon nyomban fel is oldoztam őket a kínok alól.  Ha dicséreteket a vacsoráért nem is, legalább ezért bezsebelhettem némi hálás tekintetet.

Ekkor döntöttem el, hogy valamelyest meg kell tanulnom főzni. Kutakodtam egy kicsit a neten, és ráakadtam Kriszta blogjára (http://fozzunkolaszul.blogspot.com/). Imádom az olasz konyhát, így nem is volt kérdés, innen fogom elsajátítani legalább az alapokat.


Amikor jelen online magazint még csak tervezgettük, lamentáltunk a rovatok felett, azon gondolkodtam kivel dolgoznék együtt szívesen, ki lenne az az ember, akire a gasztronómiát nyugodt szívvel rábíznám, egyből jött a válasz: ismeretlenül is megkeresem Krisztát.


A keddi könyvbemutatón magam is szert tettem egy példányra. Tudom, hogy általában ezt szakácskönyvek esetében nem szoktuk mondani, de mégis, nem tudtam letenni, egy huzamban olvastam végig a recepteket. Közben tudtam, hogy a legtöbbjét valószínűleg soha nem fogom elkészíteni (én, aki a sütőm ürtartalmát a limlomjaim tárolásra használom). Mind vizuálisan -hiszen gyönyörű, ínycsiklandó fotók tartoznak mindegyik recepthez-, mind tematikailag, tartalmilag kíváló munka. Miután a végére értem, magam is meglepődtem, mennyi post-it et ragaszgattam bele, mennyi egyszerű (sütést nem igénylő!!!) autentikus olasz ételötlet van benne.


Kriszta könyvét mindenkinek ajánlom, aki most kezd el főzni, hiszen nagyon egyszerű elkészítési módokat javasol. Azoknak szintén, akik az egészséges életmód hívei, hiszen csak természetes alapanyagokat használ fel. Valamint azoknak is, akik az olasz kultúra és gasztronómiai hívei.

Engem megfőzött!

További információ:
http://fozzunkolaszul.blogspot.com/
http://www.dvita.hu/