Az emberi civilizáció fejlődése folyamán az ember mint biológiai, pszichológiai társadalmi lény sokat változott. A modernizáció ugyan könnyebbé, kényelmesebbé de ugyanakkor kiszolgáltatottabbá is tette életünket. A régebbi korok emberének szoros, bensőséges kapcsolata volt a természettel. Városlakók lettünk, csak keressük a kapcsolatot a természettel, más életformát élünk, megváltozott életvitelünk más típusú emberkép él rólunk. Kialakultak új típusú férfiak, új típusú nők, új családmodellek működnek. A hagyományos szerepek, értékek háttérbe szorultak, más a kapcsolatunk a világgal, önmagunkkal. A mai ember fél a haláltól, az élet kihívásaitól, egy olyan rendszertől, amelyben a halál és az élet olyan sokszoros kapcsolatban van, mint jin és jang. Feszültségeit, félelmei tárgyát többnyire maga teremti.


Változunk, fejlődünk, előrehaladunk, számos problémát megoldunk, de legalább ennyit előállítunk magunknak. A modern kori társadalmak, szociális, társadalmi feszültségei rányomják bélyegüket életünkre,közérzetünkre. A ma divatos hajszolt élet, a napi stressz veszélyeztetik egészségünket. Egyre több a pszichés probléma, pszichoszomatikus zavar. Az un. civilizációs (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás) betegségek száma folyamatosan növekszik, a mai életformánk következményeként, miközben az egészséges életmódot hajszoljuk, hallunk, beszélünk róla mindenhol. Csak nem így élünk?
De mi is az egészség? Schopenhauer szerint „Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi”. Ebben az értelemben tulajdonképpen maga a lét, a teljesség. Az egészség nem csak egyszerűen a betegség hiányát és nem csak a testi- lelki-környezeti harmóniát jelenti, hanem ennél sokkal többet. A kiegyensúlyozottság állapotát jelenti.

„Ép testben ép lélek”- tartja egy nagyon régi mondás. Általában az ember, ha beteg ,elsősorban a testét tartja annak és hajlamos a lelki , szellemi szintet figyelmen kívül hagyni. A mai ember lelke nagyon törékeny, és ez a beteg lélek megbetegítheti a testet, testi tüneteket produkálhat.


Ezért fontos, hogy tisztában legyünk vele ki a lelkileg egészséges ember:
- aki a minden napi élet kihívásaival meg tud küzdeni
- egészséges önértékeléssel bír
- képes életörömre
- tetteiért, cselekedeteiért felelős
- a társadalom szabályainak megfelelően élni tudja élni hétköznapjait

A kínai orvoslás egészségképének kulcsfogalma is az egyensúly, melyet az anyag-energia-szellem harmonikus együttműködése hoz létre. A holisztikus szemlélet és gyógyítás szerint mindig az egész ember beteg és mind a testi-lelki szinten törekedni kell a gyógyulásra.
A gyógyulás helyett, azonban keressük az egészséges életmód útjait. Ebben kollektív felelőssége van a társadalomnak, a politikának, vallásnak, a családnak, az egyes embernek. A hétköznapi dolgok, egyéni frusztrációk, szorongások traumák, a világ minden nyűge ellenére meg kellene próbálnunk egészségesen élni. Meg kell értenünk a körülöttünk zajló eseményeket, folyamatokat, dolgokat, mindennapi félelmeinket. Új harmóniát kell kialakítanunk a természettel, a helyes táplálkozással, rendszeres mozgással, szellemi megújulással.
Egyéni az utunk…,hogy mi dolgunk a világon, mi dolgunk önmagunkkal,másokkal ?
Az ember képes arra, hogy akarattal, hittel elviselhetővé tegye az életét, szeretetet adva és kapva, legyőzve félelmeit, biztonságot keresve ebben a nem túl emberközpontú világban.