Nyelvemlékek.
Elismerem, nem a legkörülrajongottabb téma, nyelvészeken és néhány elkötelezett magyartanáron kívül keveseket hoz lázba. A kiállítással kapcsolatban nagyon sok „leg” megfogalmazódott. „Minden idő legnagyobb nyelvemlék-kiállítása.” „Az elkövetkező 20/100 évben ilyen biztos nem lesz megint…” A közvélemény meg jóformán semmit nem tud róla. Pedig aki járt általános iskolába, általában emlékszik a „Feheruuaru rea meneh hodu utu rea” mondattöredék folklorizálódott változatára, vagy legalább első sorát tudja a Halotti beszédnek, és mond neki valamit az, hogy Ómagyar Mária-siralom.


Most lehetőségünk nyílik rá, hogy ezeket eredetiben, saját szemünkkel lássuk, sok más kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert emlékkel együtt. Fölfoghatatlan hogy hogyan vették észre azt a pár sornyi magyar töredéket, amely az Árpád-korból a sűrűn, kacskaringós betűkkel teleírt latin könyvekben fennmaradt. Minden tisztelet a gondos elődöknek.
Az első teremben megcsodált Árpád-kori szövegek után a kódexek világába érkezünk. A 15. sz. végétől a mohácsi török behatolásig az országban működő szerzetesrendek kódexmásoló műhelyeiben kibontakozott a magyar kódexirodalom. Műveiket főleg a latinul nem tudó apácáknak szánták, tanulásra és elmélkedésre. Ezek a magyar nyelvű írásbeliség első, nagyobb lélegzetvételű alkotásai. Bibliafordítások, zsoltároskönyvek. Olykor egy-egy lejegyző kézjegyével, színes, meghatóan szép illusztrációkkal. A kor hangulatának átérzését számos korabeli tárgy és szobor segíti.


A harmadik teremben kaptak helyet a világi írásbeliség első darabjai, többek között az első magyar krónikásének, vagy az első olyan magyar vers, amelynek tudjuk a szerzőjét. És itt látható Lázár diák térképének a másolata is (az eredetit hét lakat alatt őrzik), amelynek vázlatát, mikor Lázár diák elesett, egy osztrák tiszt elvitte hazájába, és kinyomtatása után még évtizedeken keresztül ez alapján ábrázolták az Európa-térképeken hazánkat és környékét.
Az anyag nagy. A befogadás nehéz. De megéri. Már csak azért is, hogy mi, akik a digitális világ beköszöntén élünk, lássuk, hogy milyen volt az előző korszakváltás, amikor lehetővé vált a rögzítés, és áttértek a szóbeliségről az írásra. Nem utolsó sorban pedig szembesüljünk többszáz évvel ezelőtt élt honfitársaink mai napig megszólaltatható, kis energiával értelmezhető alkotásaival.

A kiállítás megtekinthető 2010.-ig, keddtől szombatig 10-18 óra között az Országos Széchenyi Könyvtárban. Bővebb információ: www.oszk.hu