Hosszú az út otthonától idáig, Blackburn-től, az egykori kis gyárvárostól Glasgow és Edinbourgh között. Nem meglepő így, hogy keresi a szavakat, hogyan változott meg gyökeresen az élete attól a bizonyos húsvét szombat este óta, múlt áprilisban. Tíz millió néző figyelte ámulva, hogy először énekelt a Britain’s Got Talent-ben (angol Csillag születik – a szerk.). „Teljesen hihetetlen volt.”-mondja. „Tudom, hogy még hozzá kell szoknom, mivel eddig meglehetősen zárkózott életet éltem. Megtapasztaltam már, hogy milyen, de még fel kell fognom. De minden rendben. Minden így jó, ahogy van.” Boldog, hogy jelentkezett a válogatásra? Csodálkozva néz a kérdés hallatán. „Ugyan már. Erre válaszolnom sem kell!-feleli.

De Susan Boyle-nak van egy másik oldala, amelyet nem ismer a nyilvánosság. „Amikor elénekelsz egy dalt, egy történetet mesélsz el. Ez volt, amit tettem, amikor elénekeltem az I Dreamed a Dream-et.”-magyarázza.

„De itt csak egy énekes voltam, aki teszi a dolgát. Ez volt a helyzet, mivel nem sokkal korábban halt meg az anyám.” Boyle az anyjával lakott (t91), annak 2007-es haláláig. „A válogatást miatta vállaltam, mert mindig azt akarta, hogy kezdjek valamit az életemmel. De egy kicsit várnom kellett, mert a halála visszatartott az énekléstől, nem láttam értelmét. Nem tudtam rávenni a szívem. Mielőtt elment, a vágyaimról énekeltem. Tudja, ez egy kétélű kard, mert ez az amit csinálni akartam, de egyúttal vissza is akartam fordulni oda, ahol Ő még velem volt ”. Boyle szünetet tart. „Kemény dolog.” -mondja ki végül.

Újdonsült hírneve ellenére, sok dolog van, amit Susan Boyle még nem tett meg. Nem nyaralt még, soha nem bulizott a barátnőivel. Nem ismeri a divatot vagy a modern gasztronómiát. Nem volt házas, nincsenek gyerekei, soha nem látta még a világot. Amikor megkérdezzük Tőle, hogy volt-e már vásárolni például, megrázza a fejét. Soha nem volt a Selfridges-ben (londoni áruház –a szerk.)? „Hol?”-kérdezi viccesen. „Hé, Ön sem a pénzért újságíró! Én sem a pénzért csinálom Kedves! Mit gondol Rólam?” De akkor miért? Rögtön tudja, hogy feleljen erre a kérdésre. „Azért csinálom, hogy szórakoztassam az
embereket. Azért éneklek, hogy boldoggá tegyem az embereket.”

A zene mindig is hozzá tartozott. Boyle anyja 47 éves volt lánya születésekor. Nem jutott időben oxigénhez, ezért gyerekként tanulási nehézségek alakultak ki nála. „Gyerekként a saját világomban éltem, leginkább zenét hallgattam a szobámban. Nem nagyon keveredtem a többi gyerekkel. Féltem az emberektől, a reakcióiktól az irányomban. Bonyolult.”-mondja csöndesen. Hirtelen felragyog a szeme. „A legjobb módja az volt, hogy kifejezzem magam, ha egyedül énekeltem a szobámban, és azt képzeltem, hogy szórakoztatom az embereket.

Boyle a legfiatalabb a kilenc gyermek közül („Ha akartuk, lehetett volna egy saját kórusunk!”- jegyzi meg). Boyle bányász apja a II. világháború alatt énekelt a Radio Hamburg-ban, amikor fiatal katona volt. „Profi énekes akart lenni, de sajnos a vámok miatt ezt nem tudta elérni.”-magyarázza Boyle. Ez most azt akarja jelenteni, hogy a nagy család okozta felelősségvállalás miatt? „Ó, igen! Nem sok választásod van kilenc gyerek mellett.” Szoros volt a kapcsolatuk? „Ha összekerültünk, csak fecsegtünk össze-vissza. Szóval, sokat beszélgettünk, igen.” Boyle soha nem hagyta el a szülői házat.

„Mindjárt 48 éves vagyok, és még soha nem csókolóztam.”- mondta a Britain’s Got Talent házigazdáinak, amikor megkérdezték a korát. A macskájával, Kaviccsal élt, tette hozzá. „Ő egy meglehetősen nagy cica. Egy megmentett kiscica, akit soha nem érhet többé baj.”-meséli. „Ha néha úgy érzi, hogy elfeledkezem róla az új kalandjaim miatt, rögtön igyekszik felhívni a figyelmem, hogy ő az egyetlen az életemben.” –nevet Boyle.

„YouTube?”- kérdezi Boyle, amikor azt firtatjuk, hogy milyen érzés a legtöbbet keresett személynek lenni. „Mi az? Valami édesség?”-rázkódik a nevetéstől. „Egy igazi sokk volt.”- folytatja. „A YouTube-dolog olyan volt, mint egy romboló daru. Elsöprő dolog, hogy a tévé adókon kívül van egy olyan felület, ahol megtalálnak. És a telefon egész nap cseng.” Megáll. Úgy tűnik, elhatározta, hogy soha nem fog panaszkodni. „Jó volt, ellenállhatatlan. Túl nagy dolog ahhoz, hogy bárki is kezelni tudná ezt a helyzetet.”

A brit bulvárlapok tele szeretettel áradoztak a nőről, aki az egyik pillanatban még csúnya volt, a másikban meg már felkapott. Voltak beszámolók a nem megfelelő viselkedésről, mocskos beszédről és agresszív kitörésekről. Annak ellenére, hogy voltak pletykák arról, hogy nem fog megjelenni a műsor döntőjén, ott volt. „Elvesztettem egy nagyon jó csapatot. Azt hiszem a társaság volt az éneklés után a legjobb dolog. Nem bánt, hogy második lettem.” Ennek ellenére Boyle azonnal bevonult a Priory klinikára, hogy kivizsgáltassa magát. A show producerei úgy nyilatkoztak kimerültség miatt, amit Boyle úgy mond: „Elszakadt a cérna. Erre szükségem volt. Örülök, hogy így tettem, mert nagyon feltöltött, és készen állok a folytatásra” .
„Az egész nagyon érdekes volt.”-mondja Simon Cowell a Britain’s Got Talent zsűritagja. „Amikor a dráma kipattant, azt kérdeztük magunktól, most mihez kezdjünk?! Amikor a dolgok lecsendesedtek, megkérdeztük Susant. Pontosabban én kérdeztem. Nem hiszem, hogy leereszkedőnek kellett volna lennem, de megmondtam neki, hogy meg kell tanulnia kezelni az ismertséget. Ez van.” Ami Cowell-t illeti, Boyle nem úgy látja, ahogyan mások. „Ő egy nagyon kedves srác. Ki ne tudna kijönni Vele?”

Manapság Boyle már olyan, mint egy profi. Órákat pózolni egy fotózáson egy nagy stábbal? „Nem gond. Amíg nem megy tönkre tőlem a kamera, addig nincs gond.” Ha nincs az az étel, amit szeret? „Ó, nem baj!” Mi van a sminkkel, a hajával és a szép ruhákkal? „Ismerhet, nekem teljesen mindegy, amit adnak.” Könnyen lehet vele Michael Jackson tragikus végzetéről is diskurálni, miközben egy toronymagas Giuseppe Zanotti szandált visel, ami egyébként nagyon jól áll neki. „Nem szoktam általában magassarkút hordani, csak ritkán.”

Most már kilépett a világba, ha még csak lassan és óvatosan is. „Babalépésben”, ahogy ő fogalmaz. Susan elköltözött London egy csendes részébe. Asszisztensével osztja meg otthonát, ahol jelenleg is novemberben debütáló albumán dolgozik. Élvezi az életet Londonban? Nem igazán tudom. Blackburn-be azonban nem költözik vissza. „Mindenképpen haza fogok látogatni, de vannak olyan lépések, döntések, amelyekre egyszer sort kell keríteni.”

Copyright by Harper's BAZAAR UK/Hearst Corporation Publisher Ltd.