Docce&Cabana. Konkrétan nem hittem a szememnek, amikor a rendrakás során egy teljes mértékig eltemetett dobozt rángattam ki a raktár egyik legrumlisabb sarkából. Az ilyen szelektálások során az ember vagy olyan dolgokra akad, amelyeket már rég elfelejtett, vagy amik még az ő ideje előtt lettek száműzve a kartondobozok aljára. Nos, erre a mementóra biztos emlékeznék, hiszen még soha sem láttam ilyen gátlástalan replikát. A lepattogzott festékű parfümös üveg láttán elgondolkodtam a divatimádók legégetőbb billogán, mikor lesz az utánzatból FAKE (hamisítvány, másolat angol -a szerk.)?


A nyári, pesti, belvárosi utcaképnek minden attribútuma megvan ahhoz, hogy akár könnyen összetévesszük egy mediterrán nagyvárossal. Trendi bevásárló utcák a fontos márkákkal feltöltve, zajos turistacsoportok, égető napsütés, csodás épületek, azonban valami hiányzik. A szenegáli bevándorlókra gondolok, akik pár pillanat alatt képesek elővarázsolni kincseiket hatalmas fehér lepedőik rejtekéből. Míg a krisztusi időkben mirhával és pézsmával üzleteltek, addig mostanra azonban a piaci rés betöltésére hangzatosabb portékát választottak, mint Chanel, D&G, Fendi és Gucci.


Aki járt már például Olasz- vagy Spanyolországban, annak nem ismeretlen, hogy a fehér lepedő, mint valami keleti varázsszőnyeg képes akár még az árak drasztikus lenyomására is. Így lesz a 400 eurós Dior napszemüvegből 10 eurós, ha van egy kis érzékünk az alkudozáshoz, akár nyolcért is a miénk lehet. A kedvenceim mégiscsak a kihagyhatatlan akciók, elvégre semmi sem tudja úgy felpörgetni vásárlókedvünket, mint egy jó kis akció. Nos, így könnyen kerülhetünk olyan dillemmába, hogy azon kapjuk magunkat, a 15 eurós kedvező csomagáron a Prada napszemüveghez az Armani vagy a D&G övet válasszuk?


Volt egy idő, amikor tiniként magam is imádtam az effélét (mea culpa, mea culpa), azonban amikor az egyik D&G övem nem bírta tovább a pesti augusztus klímáját és a „bőr” gyanúsan elkezdett váladékot engedni magából, ott a bőrös szakember csodálkozón hitetlenkedő szeme előtt megfogadtam, lehet akár 10-15 euró (na jó igazából 8-ra alkudtam le), többet ilyet biztos nem veszek. Csak jövőre egy Gucci táskát, amely három nap intenzív horvátországi nap után mondta be az unalmast…természetesen már itthon, bár nem hiszem, hogy a szenegáliak tartanak fenn zöldszámot a reklamáló vásárlóknak. Pedig ráadásul ez egy vagyon volt, 25 euró, tekintve hogy ez már üzlethelyiségben, amolyan garázsfélében leledzett. A feeling-je valami olyasmi volt, mint amikor Samantha  és Carrie akartak kamu Fendit vásárolni egy kocsi csomagtartójából LA-ben.


Na persze nemcsak a rossz minőség miatt nem ildomos hamisítványt lóbálni a vállunkon. Tudnunk kell amikor egy pár eurós LV-re alkuszunk, hogy nemcsak hogy a kizsákmányoló távol-keleti gyermekmunkát tartjuk életben vele, nagy a sansz, hogy a mi pár eurónk afrikai radikális felkelők számláját duzzasztja, tehát fegyverekké konvertálódik át. Tehát érett fejjel határozottan kijelenthetem: NE VEGYÜNK HAMISÍTVÁNYT, ha lehet!

Ha úgy érezzük, hogy aztán most már tényleg nem bírjuk tovább az életérzés nélkül, úgy készítsük el magunknak. Egy olyan márkára esett a választásunk, amelynek a leginkább meggyűlik a baja a hamisítókkal. Bár nem az új kollekcióból valók, azonban a fa gyöngyök és tollak, az etnós, afrikai hangulat még ebben a szezonban is nagyon menő. 4 szuper Louis Vuitton kiegészítő a nyárra, csak Neked!